Dare no shiranai

Kicsit megkésve, de azért beszámolok egy csodás japán filmről melyet a DunaTV jóvoltából láthattam.
A Dare no shiranai /Anyátlanok/ egy 2004-ben készült japán film, mely egy ténylegesen megtörtént eseményt dolgoz fel. Egy kissé megszépítve, az egyébként borzasztó tényeket. De ez nem azt jelenti, hogy a film ne lenne így is megrázó és elgondolkodtató.

A történet négy kisgyermek életét mutatja be. Először csak a legidősebb fiút ismerjük meg, Akirát, aki fiatal édesanyjával új lakásba költözik. De pár percel később előkerülnek Akira kisebb testvérei is, Shigeru és Yuki, a bőröndökből. Majd Akira végül idősebb lánytestvérét Kyoko-t is megtalálja a nagyváros forgatagában. Így teljessé válik a család. Az első 10-15 percben úgy érezhetjük, hogy a szokatlan beköltözéstől eltekintve egy harmonikus család életét követhetjük majd nyomon. De ez a fajta történetmesélés nem jellemző a japánokra.

A gyerekekre hamar rossz idők várnak. Iskolába egyikük sem jár, pedig Akira már 12 éves, idősebb húga egy vagy két évvel fiatalabb, kistestvéreik pedig 5-6 évesek. Anyjuk munkára hivatkozva sokszor napokig nem jön haza, majd hónapokat tölt távol és végü teljesen magukra hagyja a gyerekeket a bérlakásban, némi pénzzel és egy cetlivel melyben Akirára bízza a kicsiket. A gyerekek egész idő alatt a lakás foglyai. Nem léphetnek ki mert senki nem tud róluk, de idővel úrrá lesz rajtuk a vágy, hogy végre elhagyják a lakást és megismerkedjenek a világgal. De ez a vágy felborítja az addig nagyjából stabil harmóniát. Tovább már nem elég az akarat, az egyszerűen élni vágyás. A gyereknek gyereknek kell lennie.

Ez látszik meg Akira viselkedésésn is, aki egyszer végre igazán felhőtlenül gyereknek akarja érezni magát és kétségbeesetten kapkod a barátok és a szórakozás után. Viszont így egyre fogy a pénz és végül éppen hogy, marad ételre az egyébb más kiadások és számlák mellett. De később már ez a kevés pénz sem elég, és a lakásban megszűnik a víz és áramellátás.
A tesetvérek a közeli játszótérre járnak mosni és ivóvizért. Itt ismerik meg Saki-t egy iskoláslányt, akinek szíve szintén szomorú titkot rejt. A gyerekek barátok leszenk és Saki segítségével kicsit jobbra fordul a helyzetük, addig míg be nem következik egy szörnyű baleset. Yuki, Akira kishuga a lakásban leesik a székről és többet már nem ébred fel.

Nics más lehetőség, mivel a gyerekek létezéséről senki nem tud, a négy különböző apa nem ismeri el őket, ezért bármilyen külső segítség kizárt, Akira Saki segítségével elviszi kishugát abban a bőröndben melyben a lakásba érkezett, a repülőtérre.
A kislány többször mondta, hogy szeretné látni a repülőket, ezért Akira a reptér mellett temeti el a hugát.
A film végén ismét Akirát látjuk, amint az élelemiszer bolt hátsóajtajában várja a boltosfiút, aki megint sushi-t csempész ki a boltból. Shigeru már megtöltötte a vizespalackot, Saki és Kyoko is beszerezték amit kell és a négy gyerek immár egy családként nekivág Tokyo utcáinak.

Természetesen ez egy igen rövid történetismertetésre sikeredett, de ne feljetsük japán filmről van szó... rengeteg jel és utalás, apró elrejtett gesztusokat szőtt bele a rendező ebbe a csodás filmbe. A szomorúan édes történet elmehetett volna a giccses, melankólikusan csöpögős irányba is, hiszen minden adott volt hozzá, de szerencsére nem tette és ezt Cannes-ban is honorálták.

A film fiatal főszereplője Yagira Yuya, aki Akirát alakította, megkapta a legjobb férfifőszereplőnek járó díjat. A Dare no shiranai lett a legjobb film és megnyerte 2004-es Arany Pálma díjat is.

A fő szerepekben: Yagira Yuya /Akira/
Kimura Hiei /Shigeru/

Kitaura Ayu /Kyoko/

Shimizu Momoko /Yuki/

Az a 141 perc amíg a film tart, meg ér mindent. Érdemes megnézni ezt a filmet és talán nem is csak egyszer, de az érzelmesebb lelkűek készítsenek elő papírzsepit.

Ennyi mára... Oyasumi nasai!!